Az út
Szeptember elején, a turistaszezon lecsengésével az Adria egy egészen más arcát mutatja. Kevesebb hajó, több csend, és az öblök, amelyek augusztus közepén zsúfoltak voltak, most szinte teljesen üresek. Zenkővel vágtunk bele ebbe az őszi hangulatú, ötnapos túrába — 71 mérföld az Ibex legjobb terepén.
Trogir az első nagy állomás volt. Ez az UNESCO-védett kis város szinte teljesen megőrizte középkori arculatát: szűk kőutcák, román-gótikus katedrális, és a bástyák tetejéről belátni az egész Trogiri-csatornát. A városon belüli kis kikötőben könnyen találtunk helyet, és az esti sétánk a kövezett utcákon valódi időutazást jelentett.
Innen észak felé fordultunk, a Telascica természetvédelmi park felé, amely a Dugi Otok sziget déli csücskén terül el. A park bejáratánál horgonyt vetettünk és csónakkal exploráltuk a belső sós tavat — a Mir-tavat, amelynek vize a tenger szintje felett van és gyógyhatású algák élnek benne. A park sziklafala a nyílt tenger felé húsz méteres meredélyekkel szakad le, míg belülről a víz tükörsimaságú és végtelen türkizkék.
Az utolsó éjszakát Murterben töltöttük, a Kornati-szigetek kapujában. Egy kis konobában grillezett halat ettünk a helyiekkel, és a bor mellé megterveztük a következő évi nagy utat. Zenkővel minden út így végződik: tervekkel és azzal a bizonyossággal, hogy vissza kell jönni.
