Az út
Ez volt az addigi legnagyobb szólóút az Ibexszel. 218 tengeri mérföld, kilenc nap, és egyetlen ember a fedélzeten. A Melamphyrum egy magyar botanikai kutatóhajó volt, amely a 20. század elején bejárta a Dalmát partvidéket és a Kornati-szigetek tengeri élővilágát térképezte fel. Az ő nyomdokaikba lépni — közel száz évvel később, ugyanazon a vizen — komoly felelősséget és különleges izgalmat jelentett.
Az első nap a Krknjas öböl felé vette az irányt az Ibex. Ez az öböl Murter szigetének északi oldalán bújik meg, csendes és sziklás, tökéletes hely az első éjszakára. A szólóhajózás első óráiban az ember még keresi az egyensúlyt — a csend, amelyet más helyzetben zavarnak, itt egyenesen természetes. Senki nem szól bele az útvonalba, senki nem kér teát, és a hajó pontosan annyit csinál, amennyit a kormányos kér tőle.
Milna a Brac-sziget nyugati öblében fogadott be másnap estére. Festői kis kikötőváros, ahol a templomtorony a tengerbe néz és a halászcsónakok a rakpart mellett ringatóznak. Innen a Marinkovac következett — az egyik Pakleni-sziget, ahol a Vinogradisce öböl szinte mediterrán kertet zár körül. A fenyők illata és a tenger szaga itt egymásba olvad.
Komiza, a Vis-sziget halászfővárosa az út közepe táján jött. A város egy szűk öbölben ül a sziget nyugati oldalán, és a helyi vörösbor — a plavac mali — az egyik legjobb, amit az Adrián kóstolni lehet. Az egyedül töltött esték itt sem üresnek, hanem tartalmasnak érezték magukat: napló, térkép, a holnapi időjárás elemzése.
A visszaúton Rogoznica volt az utolsó kikötő — a Zmajeva spilja, a Sárkány barlang közelében lévő marina, ahol az út lezárult. 218 mérföld egyedül: nem teljesítmény, inkább párbeszéd a tengerrel és önmagunkkal.
