A projekt
Január közepétől március végéig az Ibex a Veli Rat-i kikötőben pihent a Dugi Otok sziget északi csücskén — és vele együtt pihent, illetve dolgozott a kapitány is. Ez nem vitorlázós út volt a szó hagyományos értelmében, hanem valami más: egy hosszú, csendes téli tartózkodás, amelynek középpontjában a vitorlák felújítása és varrása állt.
A vitorlavarró varrógép felkerült a fedélzetre, és hétről hétre folyt a munka. Egy vitorlás vitorlái az egyik legfontosabb és egyben legdrágább alkatrésze a hajónak — a saját javítás és varrás nem csupán gazdasági döntés, hanem a hajó és a tenger ismeretének elmélyítése is. Minden varrat, minden megerősített sarok és minden új panel közelebb visz a hajóhoz, amellyel az ember kint van.
Veli Rat télen egészen más, mint nyáron. A turisták eltűntek, a kis konobok zárva, de a világítótorony és a kikötő néhány téli lakója változatlanul ott van. A helyi halászok, a kikötős és a szomszédos hajók gazdái lassan barátokká váltak. A Bóra időnként erősen söpört le a szárazföldről, és ilyenkor az Ibex a kötelein feszült, miközben bent a varrógép ketyegett.
Február végére és március elejére az új vitorlák összeálltak. A munkát a tavaszi első úthoz időzítve fejeztük be — az Ibex készen állt arra, hogy új vitorlákkal vágjon neki a következő szezonnak.
