Az út
A 2011-es nyár csúcspontja ez a tizennégy napos nagy körút volt, amely során az Ibex és legénysége — Anna és Nóri — bejárta az észak-dalmát és kvarner-öbölbeli szigetvilág java részét. 162 tengeri mérföld, hét különböző sziget, rengeteg öböl, napfelkelte és napnyugta a vízen — ez az az út, amelyről az ember évek múltán is részletesen tud mesélni.
Az első etapokon Ist és Premuda kis öbleit fedeztük fel: csendes, félig eldugott horgonyzóhelyek, ahol szinte nincs más hajó, csak mi és a tenger. Innen észak felé haladtunk, és két napot töltöttünk Mali Losinjban, a Kvarner-öböl egyik legelegánsabb kis városában — kávézók a kikötőparton, festett mediterrán házak, és az a különleges, fűszernövényektől illatos levegő, amelyről Lošinj híres. Anna minden reggel elment a helyi piacra, és este a hajón az illatos fűszernövényekkel főzött vacsorák felülmúltak mindent, amit étteremben kaptunk volna.
A kvarner-öbölbeli etapon Rab középkori városát és Krk változatos partjait érintettük, majd a Pag-csatornán átvágva megtapasztaltuk, milyen, amikor a Bóra teljes erővel söpör le a karszt-hegyekről. A hullámok meredekek és sűrűk voltak — Nóri szorosan fogta a kapaszkodót, de le nem ment volna a fedélzetről semmilyen áron. Ez az a pillanat, amikor az ember vitorlóssá válik.
Az út végén Silba autómentes szigetén kötöttünk ki, ahol a csend szó szerint fizikailag érezhető — nincs motor, nincs autó, csak kerékpárok, gyalogosok és a tenger hangja. Az Ibex a kis kikötőben pihent, mi pedig Silba szűk utcáit jártuk be a naplemente fényében. 162 mérfölddel gazdagabban értünk vissza Veli Rat-ra — és mindkét lány azonnal tudta, hogy ez csak az egyik nagy körutazás volt, nem az utolsó.
