Az út
Szeptember eleje az Adrián az egyik legjobb hajózási időszak: a turisták java már elhagyta a szigeteket, a vizek még melegek, és az őszi szél érezhetően frissebb, megbízhatóbb. Erre az útra négyen csatlakoztak az Ibexhez: Zenkő, Máté, Zelinda és Guly — a csapat összetétele garantálta, hogy minden etap egyszerre volt vitorlástúra és társasági esemény.
Az első napokban Ist sziklás partjainál horgonyoztunk, majd az északi szél kalauzolásával értük el Mali Losinjt. A Kvarner-öböl ezen a tájékon már határozott karakterrel bír: a hegyek közelebb hajolnak a vízhez, a szigetek kopárabbak, a szél szeszélyesebb. Cres hosszan elnyúló partja mentén haladva szembetalálkoztunk egy erős déli széllel, amely a vitorlák teljes kibontásával éppen a tervezett irányt adta — ez az az érzés, amiért az ember vitorlázni jár.
Rab kikötőjében egy éjszakát töltöttünk a városfalak árnyékában, majd Pag holdkráteres tájain átvágva folytattuk utunkat. Zelinda és Máté itt ismerte meg a Bóra természetét: a pagi csatornán végigfúvó szél rövid, meredek hullámokat korbácsol, amelyek a tapasztalt hajóst sem hagyják közömbösen. Guly a szélvédett oldalon kapaszkodott, de nem engedte, hogy a sós hullámfröccsök elrontsák a kedvét.
Az út Silbán ért véget — az autómentes szigeten a teljes csend és a fenyőerdők illata fogadott. A 101 tengeri mérföldes körút a hat személlyel zsúfolt, de annál vidámabb Ibexen telt, és a visszaút Veli Rat felé már a következő őszi tervek szövögetésével telt.
