Az út
Ez volt az első igazán nagy próbatétel — mind a Dóra hajónak, mind a legénységnek. Horváth Attilával ketten vágtunk neki az Adriának azzal a céllal, hogy eljutunk egészen Korfuig, a görög vizekre. Már maga a terv is merész volt: közel 800 tengeri mérföldet teljesíteni oda-vissza, tavaszi időjárásban, ismeretlen vizeken. Az indulás előtti napokat a marina mellett töltöttük, az utolsó előkészületekkel — a navigációs eszközök ellenőrzésével, az élelemszerzéssel és azzal a különös izgalommal, amely minden nagy út előtt ott motoz az emberben.
Az Adria déli részén a szél szokatlanul erős volt. Több éjszaka vigyázva szeltük a hullámokat, felváltva őrt állva, ahogy az offshore vitorlázás megköveteli. A Dóra hajó kiválóan vizsgázott: stabil, megbízható, a felszerelés hibátlanul működött. Attila is remek legénységnek bizonyult — két pár kéz és két szempár a fedélzeten sokat jelent, ha a tenger komollyá válik. Az egymásra hangolódás és a közösen vállalt felelősség minden tengerész útnak lelke.
Korfu elérése egészen különleges pillanat volt. A görög partok látványa, a zöld dombok és a velencei erőd a sziget északi csúcsán — mintha egy másik világ nyitotta volna ki kapuját. Napokat töltöttünk a görög vizeken, feltöltekeztünk, megismertük a helyi kikötők hangulatát, és végre ráéreztünk arra a különleges érzésre, amit csak a déli vizeken lehet megismerni.
A visszaút sem volt egyszerűbb. Az Adrián tavasszal kiszámíthatatlan a szél — napokig teljes csend, majd viharos borával. Összességében 785 tengeri mérföldel gazdagodtunk és rengeteg tapasztalattal. Ez az út megmutatta, hogy az Ibex és a legénysége kész a nagyobb kalandokra is.
