Az út
2014. november 7. – Péntek · december 4. – Csütörtök
Most először ünnepeltem a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom"-at, ha még valaki emlékszik rá. :) Persze, sok ünnepségen részt vettem a suliban, mert kötelező volt, de ünnepelni...
Ez az én ünnepem volt, csak egybeesett a forradalom napjával — egy olyan álom kezdett megvalósulni, ami elég sok vitorlázónak az álma: elindultam az Atlanti-óceán felé, azzal a szándékkal, hogy átkeljek rajta.
Attila augusztus végén, hajójával nekiindult a világnak. Zenkő segített Dóra hajót átvinni a Földközi tengeren, Messinától Gibraltárig — erről szól a 20140828-as út. Most Zenkő és István újra csatlakoztak a Las Palmas-i kikötőben, hogy Erikával és Danival együtt átkeljék az Atlanti-óceánt.
Előtte már sokadszorra elolvastam Méder Áron és Rotorman idevonatkozó írásait, és készültem a nagybetűs ÓCEÁNRA. Zenkőt is kivallattam, mivel ő már volt egyszer az Atlantin, hogy milyenek is azok az 5–6 méteres hullámok.
Az alap hullámzást úgy kell elképzelni, mintha egy nagyon kis meredekségű emelkedőn mennénk föl: szép lassan felemeli a hajót, utána szép lassan leejti. Nem is igazán lehet érezni, hogy 5–6 méteres, csak akkor látod, amikor a völgyben vagy és föléd magasodik. Ami meg kellett szokni, az hogy erre az alap hullámzásra ráépült egy 20–30 cm-es másirányú hullámzás és így a hajó le-föl és oldalra is billegett — és ez folyamatos volt a 22 napos átkelés alatt.
Felkészülés és indulás
Hetedikén érkeztem Dóra hajóra, Zenkő következő nap. Erika, Dani és Attila már egy hete ott voltak a kikötőben. Két kemény nap volt amíg felkészítettük a hajót az útra: meg kellett tervezni nagyjából az étrendet, hogy a hozzávalókat meg tudjuk venni, utána a hosszú listával elindultunk bevásárolni.
A négy bevásárló kosárnyi cuccot még el is kellett pakolni a hajóban úgy, hogy meg is találjuk később. A szomszéd katamarános viccelődött is, hogy hagytunk-e valamit a boltban. :) A friss gyümölcs kitartott a legjobban — hálóban, felakasztva tárolva az utolsó napokban is ehettünk belőle. Banán, alma, körte, narancs, citrom, mangó, khaki szilva volt készleten.
A hajónak "csak" 700 literes a víztartálya — ez napi 5 liter vizet jelentett egy emberre. Mosogatás sós vízzel, fürdés sós vízzel és másfél literes palackkal való öblítés.
Az ARC verseny és az indulás
Amíg mi tervezgettünk és vásároltunk, elindultak az ARC+ verseny résztvevői, akik egy Zöldfoki-szigeteki megállóval megtoldva ugyanazt az utat tették meg mint mi.
Mi is elindultunk november 11-én délben. Az első napokban kelllett motoroznunk, de összességében 3–4 napot motoroztunk a 22-ből. A jellemző a 10–15 csomós szél volt, ritkán beerősödött 20–25 csomósra. Az ARC első helyezettje a cél előtt 1–2 mérfölddel hagyott le bennünket, úgy hogy mi motoroztunk — ő eközben ugyanazzal a széllel 15 csomóval száguldott mellettünk. :)
Az átkelés
A Kanári-szigetek közelében még 16–20 fok volt, de amikor leértünk a Zöldfoki-szigetek magasságába, jöttek a 30 fok feletti izzasztó napok. Eső nem nagyon volt, kétszer kapott el fél órás zápor.
Volt egy madarunk amelyik több mint egy héten keresztül minden nap meglátogatott bennünket, azon a tájon ahol a madár sem jár. Volt hogy a párját is elhozta. Az egyiknek, gondolom a hímnek, nagyon hosszú farktolla volt. Zenkőnek már hiányoztak amikor kihagytak egy napot.
Volt egy szélkormányunk és egy autopilotunk. Az autopilot félidőben elromlott, így jó hogy volt szélkormány. Egy éjszaka az erős szél és nagyobb hullámok miatt kézzel vittük a hajót, fél óránként váltottuk egymást.
Rengeteg repülőhalat láttunk, folyamatosan repkedtek ahogy menekültek a ragadozók elől. Néhány szerencsétlen éjszaka a hajónkon landolt. Pecázásról jut eszembe — húztuk magunk után a műcsalit és két halat fogtunk. A nagyobbikat Attila, az övét két alkalomra ettük meg.
Megérkezés St. Luciára
Összességében vitorlázás szempontjából, ebben az időszakban és ezen az útvonalon, nem egy nagy kihívás az Atlanti átkelés. Nem mintha vártam volna a nagy vészhelyzeteket és viharokat, de nehezebbnek képzeltem előre. Mindenesetre örülök, hogy megcsináltuk, tapasztalatnak jó volt.
Van bennem egy kis hiányérzet: óceán átkelő vagyok, de egyszer majd szeretném saját hajóval megtenni ezt az utat.
